Tücsök és bogár

Két magyar fiatal előállított egy, a világon egyedülálló baktériumkoktélt, amely hét hét alatt bármilyen egyszerhasználatos műanyagot képes lebontani. Most kezdenek ipari tesztelésbe, miután a Poliloop nevű biotech startupba a budapesti Vespucci Partners és a világ egyik legelismertebb nemzetközi akcelerátora, az amerikai Techstars is befektetett. 

Egy vírusellenes vakcina kifejlesztése éveket, sőt évtizedeket vehet igénybe, a mesterséges intelligencia azonban jelentősen felgyorsítja ezt a folyamatot, sőt abban is segíthet, hogy idővel a tudomány legégetőbb kérdései is megoldódjanak: az egyre ütőképesebbé váló számítógépes módszerek segítségével a kutatók már egy hatékony HIV-vírus elleni vakcinát és egy több évre ellenállóképességet garantáló, influenza elleni védőoltást is kilátásba helyeztek. 

Rubik Ernő, a 76 éves építész és játéktervező a Washington Postnak írt véleménycikket a koronavírus-világjárványról. A mi kockánk (Cubed: The Puzzle of Us All) című idén megjelent könyvével turnézó Rubik természetesen leghíresebb találmányához hasonlítja a pandémiát.

A maszkviselés igenis csökkenti annak az esélyét, hogy valaki elkapja vagy továbbadja a koronavírus-fertőzést. Bár a maszkok hasznáról hónapokig folyt a vita, ebben a kérdésben mára konszenzus uralkodik tudományos körökben, sőt a legújabb tanulmányok már azt is belengetik, hogy a maszkok a fertőzés súlyosságát is enyhíthetik. Mivel viszont az ördög itt is a részletekben rejlik, ezek megismeréséhez pedig rengeteg időre és adatra van szükség, minden más állítás egyelőre inkább csak erős becslés. 

A hidrogén-üzemanyagcella meghajtású járművek köre egyre bővül: Németországban már 2018-ban üzembe helyezték az első hidrogénvonatot, tavaly pedig az USA-ban álltak szolgálatba hidrogénhajtású kompok. Most a kamionokon a sor, a dél-koreai Hyundai ugyanis kedden leszállította az első hidrogén-üzemanyagcellás Xcient nehéz tehergépkocsikat európai vásárlóinak. Az első hét példány Svájcban kerül az utakra, a cég az év végére összesen 50 ilyen kamiont szeretne az országban tudni.

A múltkor arról volt szó, hogy az alakzatok (képek, hangok stb.) felismerése fontos része az intelligenciának, ezért a mesterséges intelligencia sokat foglalkozik az utánzásával, modellezésével. Erre sikeresen használnak például olyan mesterséges neuronhálózatokat, amilyeneket mutattam. A hálózatot arra tanítják be, hogy hasonló alakzatokra (például majmok arcképére) hasonlóképpen válaszoljanak, és másképpen, mint más alakzatokra (például emberek arcképére). A betanítás felügyelt módon történik, tehát úgy, hogy a tréning során minden alakzathoz a megoldást is megadjuk, vagyis azt, hogy milyen reakciót várunk el a hálózattól („az itt egy majom arcképe”, „ez itt egy ember arcképe”). 

Azt gondoltam, lassan közelíteni kellene egymáshoz ennek a rovatnak a témáit, a nyelvet, a gépet és az embert. A nyelvhasználathoz intelligencia szükséges, ezért a nyelvészeti modelleknek tartalmazniuk kell az intelligencia modelljét is (vagy legalábbis hivatkozniuk kell rá). Ha azt akarjuk, hogy a számítógépek utánozzák a nyelvi viselkedésnek legalább bizonyos fajtáit (például hogy társalogjanak vagy fordítsanak), akkor olyan modellekre van szükségünk, amik számítógépes programok alakjában is megvalósíthatók. Ezért a modelljeinkbe épített intelligencia-modellnek is ilyennek kell lennie – az ilyen modelleket összefoglalóan mesterséges intelligenciának nevezzük. És ha már beszélünk róluk, próbáljuk meg programok formájába is önteni.

A nyelvészetről és a mesterséges intelligenciáról szóló sorozatom következő pár részében arról fogok elmélkedni, hogy milyen esélyei vannak annak, hogy automatikusan, számítógéppel feltárjuk az emberek által alkotott fogalmak hálózatát, kapcsolatait. Ez elég bonyolult jelenségkör, ezért a kutatása is elég bonyolult, és sokféle irányban halad. Ezért több részben fogok róla beszélni. Az első részben magukról a fogalmakról és a hasznukról beszélek. A következő részben azt a problémát veszem elő, hogy mi közük a fogalmaknak a természetes nyelvekhez, amiken az emberek a forrásként szolgáló szövegeket megfogalmazzák. Utána pedig néhány olyan megközelítést mutatok majd be, amikkel a kutatók megpróbálják megoldani a fogalomhálózatok ábrázolásának problémáját.

„Puszta szemmel csak torzított képeket látunk, a töredékeket. Ahhoz, hogy az ideálist is meglássuk, az elménkkel kell néznünk” – mondta legújabb, júliusban publikált kutatásáról Domokos Gábor, a BME egyetemi tanára, a szenzációs geometriai alakzat, a gömböc egyik feltalálója. A Platón kockája és a töredezés természetes geometriája című tanulmányban kutatótársaival arra jutottak, hogy ami csak szétesik a világban – a jégtömböktől a sziklákig – nagy átlagban kockára emlékeztető darabokra hullik, és ez a szabály univerzálisan érvényes. A kutatócsoportot az ókori görög filozófus elmélete inspirálta, miszerint a világmindenséget alkotó négy elem, a föld, a víz, a tűz és a levegő mindegyike szabályos testekből épül fel, a föld például hexaéderekből, azaz kockákból. Azonban a kocka, ahogy a gömböc is, a természetben láthatatlan.

A magyar őstörténet kutatásának egyik legfontosabb fejleménye az elmúlt években kialakult békés tudós-kézműves együttműködés; az utóbbiak által gyakorolt „kísérleti régészet” mára MTA-szinten is polgárjogot nyert. A leletpontosan dolgozó rekonstruktőröknek köszönhetően a hazai autentikus – vagyis műanyag- és gagyimentes – íjkészítés másfél évtized alatt a világ élvonalába fejlődött. Ez a munka most először mutatkozik be a szélesebb közönség előtt. Professzionális szintre emelt élő történelem – szittyabiznisz és eredetpolitikai ambíciók nélkül.