Az építészet egy – ezzel a tézis-szerű rövid mondattal zárult Balázs Mihály 2011-ben tartott habilitációs előadása, és ez a címe a közelmúltban megjelent könyvének is. De mit jelent ez az állítás, amikor az építészetről szóló párbeszéd a köznyelvben és a szakmai diskurzusokban is jól elkülöníthető kategóriák mentén zajlik, mint például műépítészet, népi építészet?
A műépítészet és az építészek közreműködése nélkül létrejövő építészet nem két külön kategória, hanem ugyanazon jelenség kétféle olvasata, mi több, egymást feltételező, kiegészítő, inspiráló valóság. Felmerül a kérdés, szükségszerű-e, érdemes-e egyáltalán a különbözőségek felől közelíteni? Mert igaz, hogy a műépítészet és az építészek nélkül létrejövő építészet természete sokban különböző, mégis van bennük valami közös lényegi vonás. Az egyik intézményesített, képzéshez kötött, hivatásként gyakorolt tevékenység, a létrehozott mű szerzői joggal védett, egyetlen példányban létező, állandósult. A másik szerző nélküli, közösségi jellegű, variánsokban létező, folyton változó építészet. Az egyik kötött, mint az írás, a másik rugalmas, mint a beszéd. A kettőnek más-más a szabályrendszere, eltérő a hozzájuk tartozó tudás öröklődésének módja, különböző a formai megjelenése. De van valami ezek felett álló közös lényegi elv, ami átjárhatóvá teszi és összekapcsolja a két kategóriát. Az építészet formailag sokféle, de inherens tulajdonságait tekintve egylényegű – az előadásban erről lesz szó.
Az építészet hatalmas anyagi és szellemi erőforrásokat megmozgató, jelentős környezeti hatással járó realista műfaj. Hogy mégis ennyire változatos formában jelenik meg, annak oka a kulturális sokféleségben rejlik. Ha csupán az általános érvényű fizikai törvényszerűségek szabnák meg egy épület vagy település karakterét, akkor a tervezés egy matematikai képlet kitöltéséből állna. Ezzel szemben az építészetet mindig egy konkrét hely fizikai adottságainak és az ott élő közösség élet-elveinek, tapasztalatainak, vágyainak és korlátainak, az alkotó személyes meglátásainak – a helyi tudásnak – együttes és arányos érvényre jutása teszi értelmezhetővé és befogadhatóvá. Ez a józan ész építészete, amit leginkább az alkotás belső működési logikája, rendje alakít. Egy stílusok és esztétikai kategóriák felett álló platform, ahol természetes módon kerülhetnek egymás mellé látszólag nagyon is eltérő kategóriák.
Balázs Mihály
Tudományos, kutatási, publikációs és pedagógiai tevékenységért, illetve a magyar építészeti örökség védelme és gazdagítása terén végzett munkáért 2022-ben Jože Plečnik Közép-Európai Építészeti Díjat, 2025-ben a Műegyetemtől az oktatás-nevelés terén és a tudományos munkában elért kimagasló eredményért József Nádor Emlékérmet kapott, életművét 2025-ben Kós Károly Életműdíjjal ismerték el. Tanítványai közül többen a magyar építészet meghatározó egyéniségeivé váltak. Előadásaival, opponenciáival és különböző testületekben való aktív részvételével fontos építészeti közéleti szerepet tölt be. Középületei és családi házai az ország egész területén megtalálhatók, az építészeti pályázatokra készített tervei és mások munkáiról írt kritikái is a magyar építészet minőségének emelését célozzák. A BME Középülettervezési Tanszékének és Építőművészeti Doktori Iskolájának korábbi vezetője, a Magyar Művészeti Akadémia és a salzburgi Európai Tudományos és Művészeti Akadémia rendes tagja.