Néhány évtizeddel ezelőtt az olyan kis molekula-tömegű gázokról, mint a nitrogén-monoxid, a szén-monoxid, a kénhidrogén vagy a cianid, a tankönyvek egyértelműen azt írták: mérgek. Környezeti ártalmak, veszélyes anyagok, amelyeket el kell kerülni. Ma már tudjuk, hogy ez a kép túl egyszerű volt. Kiderült, hogy a szervezetünk nagyon kis mennyiségben maga is termel ilyen gázokat, és ezek fontos szerepet játszanak a sejtek működésének szabályozásában, egészséges szervezetben is, és számos betegségben is. Vagyis ugyanazok az anyagok, amelyek nagy dózisban mérgezők, kis mennyiségben nélkülözhetetlen élettani szerepet tölthetnek be. Ez egy hatalmas paradigmaváltás volt a biológiában és az orvostudományban. Ezeket a gázokat a testünk speciális fehérjék (enzimek) segítségével állítja elő. Gyorsan terjednek a sejtek között, és csak rövid ideig vannak jelen. Hatásuk erősen dózisfüggő: kis mennyiségben szabályoznak, nagy mennyiségben károsítanak. A nitrogén-monoxid segít az erek ellazulásában, így részt vesz a vérnyomás szabályozásában. Szerepe van az idegsejtek közti jelátvitelben és az immunrendszer működésében is. A szén-monoxid – bár közismerten mérgező – a szervezetben természetes módon is keletkezik, és befolyásolja az erek működését és a gyulladásos folyamatokat. A kénhidrogén szintén kis mennyiségben termelődik. Hatással van a sejtek energiatermelésére és arra, hogyan reagálnak különböző terhelésekre. A cianidról sokáig úgy tanultuk, hogy kizárólag halálos méreg. Újabb kutatások szerint azonban a szervezetünk ezt is képes nagyon kis mennyiségben előállítani, és szabályozó szerepe van a sejtek működésében. Ezek a fenti felismerések alapjaiban változtatták meg a gondolkodásunkat arról, mi számít „méregnek”, és mi számít „jelátvivő molekulának”. Éppen azért, mert kis dózisban szabályozó és akár gyógyító hatásuk van, ezek a gázok terápiásan is adagolhatók – az előadásban konkrét példák kerülnek ennek bemutatásra. Az előadás nem igényel különösebb előképzettséget: olyan érdeklődőknek szól, akiknek legfeljebb középiskolai biológiai emlékeik vannak, és szeretnék megérteni, hogyan írja át a modern kutatás a korábbi, leegyszerűsített képet az élet működéséről. Az előadó a tématerület nemzetközileg elismert, világszinten is meghatározó szakértője.