„War is hell. War is cruelty, and you cannot refine it. /A háború maga a pokol. A háború kegyetlenség, és ezt nem lehet finomítani.” (Shermann tábornok)
A kezdetekben a háborúkat szokásjog alapján vívták, a háborúindítás (Ius ad bellum) és a hadijog (ius in bello) szabályai a XX. század elejére a hágai és a genfi egyezményekben öltöttek formát. Ugyanakkor valóság ennél sokkal összetettebb volt és maradt is napjainkig. A háborúindítás jogát a nemzetközi jog az önvédelmi háborúk esetében ismeri el jogosnak. De a hadijog betartása egy igazságos és egy igazságtalan háború esetében is egyformán kötelező, elvileg.
„A genfi egyezmény ostobaság mert elhiteti ez emberekkel, hogy civilizáltan is meg lehet vívni egy háborút.” (SAS tiszt, 1944-bena németek kivégezték Normandiában)
A háborúhoz való jog és a háború joga a kezdetektől az I. világháború végéig.
Nemzetközi és magyar példákon keresztül mutatom be a hadijog XX. századi alkalmazást különös tekintettel a magyar honvédség tevékenységére.
A hadijog alkalmazása-betartása-megszegése kapcsán felmerülő kérdések
Stratégiai szinten
- Szoció-kulturális (vallási) háttér szerepe
- A haderő hagyományai, fegyelme
- A totális háború/ a harc brutalizálása
Taktikai szinten
- A fronton lévők 15-20% volt csak képes az ellenségre lőni
- Cold blooded – hot blooded killings
- Fosztogatás-erőszak
- Felelőségre vonás
Következtetések