(a szöveg szerkesztés alatt)
A gondolat- és beszédrögzítés racionális és esztétikai formanyelve
Az emberek, embercsoportok egymással való érintkezésének eszközei – a gondolkodás, beszéd, nyelv – szükségelik a fizkai rögzítést az érintettség kifejezése, továbbadása, tárolása és megőrzése céljából. Ennek eszköze a írás, amit helyi társadalmi-történelmi megállapodások alakítanak folyamatosan, a racionális cél mellett – alaki felismerhetőség / olvashatóság – esztétikai igényeket is – mint külcsin – kielégíteni kívánva.
Kézműves vagyok – az anyagok sokfélesége, a formák, szinek változatosságának vonzása volt meghatározója az útnak, amelyet mindeddig jártam.
1967-ben, Budapest első Gimnáziumában tett «klasszikus-humán» érettségi, evvel párhuzamos középvonalú politechnikai képesítés megszerzése után a szülői elvárásokkal ellentétben nem léptem jogi pályára; a legkülönbözőbb irányokban tett vizsgálódások során tapasztaltak egyre jobban távolítottak attól a demagóg társadalomtól, ahonnan nyomós személyi okok miatt végül is 1973-ban Svájcba menekültem.
Itt kerültem kapcsolatba a nyomdászattal, melynek részfolyamatait megismerve saját autodidaktikai, és ipariskolai tanfolyamok után szereztem offszet montőri képesítést. 2003-ban, 20 évi NZZ-i munkásság után gazdasági okok miatt vesztettem el állásomat – ezt követően ismét a legkülönbözőbb területeken voltam kénytelen megélhetés után nézni.
Szerencsémre a sokirányú érdeklődés által fejlesztett «kulcsképességek» - kompetenciák lehetővé tették a merőben más foglalkozási területeken való elhelyezkedést ist. Így kerültem pl. mint üzembiztonsági alkalmazott a zürichi repülőtérre. Az ezt megelőző évek egyikében 2005/2006-ban egy alapítvány felkérésére Magyarországon a Szt. István egyetem részére fordítottam egy pszichológiai tanfolyamanyagot német nyelvről, evvel párhuzamosan részt vettem egy EU-tervezeti mendzserképzésen is.
Természetem alapja a tudatos szemlélődés, a figyelem, és emberi kapcsolatok kialakítása. Igazodni a helyzet adta változások útvesztőjében, szétnézni, értelmezni és tájékozódni. Olvasni a sorok között.
Különös kedvtelésem szabadon mozogni a svàjci topográfia adta terepen – a hegyek között. A hegyekbe járás megtanít a fáradalmak tűrésére a cél érdekében – ami az út maga – és rávezet, hogy nem mindig a legrövidebbje az, amelyik biztonsággal vezet el odáig.