Egyesületünk története

A szöveg átdolgozás alatt áll.

 

A KEZDETEK ELŐTT...

(Oplatka Gábor)

A háborúk közötti években volt egy Zürichi Magyar Diákegyesület. Népszerű volt többek között az évi nyitott nagy báljai miatt is. Tagjai közül többen professzorok lettek a pesti Műegyetemen. Például Heller, Termodynamika és Vörös, Gépelemek. Őket megtűrték, előttünk sem titkolt nézeteik szerint addig amig szakmailag nem voltak helyettesíthetők. Az ETH-t ök ismertették meg velünk. Ezért is jött több gépész Zürichbe. Pesten az 50 es évek elején tartottak rendszeresen „Zürichi Vacsorát“ ami annakidején nem volt teljesen rizikómentes.

 

HIR GABRIELLA, HORVÁTH ZOLTÁN ÉS CSERNYIK GYÖRGY TOLLÁBÓL, UGRON GÁBOR ÖSSZEFOGLALÁSÁVAL

Aktualitás: 2008 márc. 1 (jegyzetek, emlékezések kötetlen formában)

Mérnökegyesületünk keletkezése 1957-re, az első magyar menekültek Svájcba való érkezése utáni időkre vezethető vissza. Állítólag, különböző források szerint már jóval korábban, az 1930 és 1950 körüli években is volt Svájcban egy szervezett magyar akadémiai egyesület, de erről semmilyen konkrét adat nem áll rendelkezésünkre.

1957 körül sok helyen alakultak Svájcban, főleg a nagyobb városokban, más magyar egyesületek is, különböző, főleg politikai célokat követve. A Zürichben kialakuló mérnökegyesület nem volt szigorú alapszabályokkal megkötve és különösen az első időkben inkább hasonlított egy jól szervezett baráti körhöz, ahol az összekötő kapcsot a zürichi ETH technikai és mérnöki háttere képezte. Az összejövetelek 1957 februárjában a Mövenpick Beethovenstrasse-i vendéglőjében kezdődtek el.

A baráti kör néhány tagjának kezdeményezésére – Jankovich István, Koncz Tihamér, Kunovits Róbert, Magyar Balázs, Szabó Ödön – alakult meg 1958-ban a Magyar Építészek és Mérnökök Egyesülete. Az egyesület ez a generációja főleg végzett mérnökökbből vagy olyan egyetemi hallgatókból állt, akik 1956 és előtte már magyar egyetemeken tanultak és 1956 után a svájci állam jóvoltából Svájcban, javarésze az ETH valamelyik mérnöki karán folytathatta ill. fejezhette be tanulmányait.

A svájci, közismerten csak Mérnökegyesület néven ismert csoportosulás működésében az 1960-as évek elején visszaesés mutatkozott, majd 1966-ban az egyesület lényegében beszüntette tevékenységét. A szünetelésnek egyszerű és gyakorlati okaik is voltak: közel 10 éves munka után sokaknak lehetősége lett szakmai továbbképzésre, külföldi tanulmányutakra és nem utolsó sorban az alkalmazó cégek által külföldi munkahelyekre való kiküldetésekre. A szünetelés után azonban újból igény jelentkezett szervezett és gyakori összejövetelek megtartására. Igy sikerült 1976-ban Jankovich István, Nagy Csaba és Szilágyi Tibor szorgalmazására az egyesületet új életre kelteni.

Ezekben az években megjelent az ETH-n egy újabb, fiatalabb diákgeneráció. Ezek az akkori 20-25 évesek még átélték az 1956-os forradalom napjait, de Svájcba érkezésük után először vagy egy svájci érettségit kellett bepótolniuk, vagy valami más módon, főleg felvételi vizsgák alapján kapták meg egyetemi belépőjegyüket és kezdhették el tanulmányaikat. Ezek az új diákok hamarosan érintkezésbe kerültek a régebbi, idősebb magyar diákkollégákkal és ki előbb, ki később tagja lett a Mérnökegyesületnek.

Valószínűleg az 1970-es évek végéig/1980-as évek elejéig a régi, első generáció 1957-ből vezette az egyesületet. Pontos adataink erre nincsenek. Arról se tudunk, hogy voltak-e ebben az időben alapszabályok vagy közgyűlések. Az 1980-as évek idejére esnek a generációváltás első jelenségei. A 70-es években a fiatalabb generáció is befejezte tanulmányait az ETH-n, állást keresett magának, családot alapított és beilleszkedett a svájci társadalomba. Megtörténtek az első bepolgárosodások is. Az egyetemi évek alatt a magyar anyanyelv ápolása nem okozott nagy gondot. A tanulmányok befejezése után viszont kicsit szétszóródott a társaság, ami szintén a már említett közös kapocs meggyengüléséhez vezetett.

1957 februárjában kezdtük el szervezett összejöveteleinket a Mövenpick Beethovenstrasse c. vendéglőben (a mai Palavrion helyén).

Összejöveteleink célja a szakmai tapasztalatcsere, munkavállalási és kereseti lehetőségek megbeszélése, továbbá a személyes kapcsolatok kiépítése és ápolása volt.

Az első "tagok" azok voltak, akik egymást még Magyarországról ismerték.

ÉPÍTÉSZEK, ILL. STATIKUSOK:

Németh Pali
Jankovich Pista
Koncz Tihamér
Hir Barna és felesége, Borköles Gabi
Rozsnyainé Póczy Mimi
Várnagy Lajos és felesége Lee Marika
Bándy Pista
Magyar Ádám
Vajda Pali
Zolczer Jóska
Keszi-Harmath Andris
Ercsi Dezső
Mikuleczky Pista
Mikuleczky Sanyi
Lenz Bandi

GÉPÉSZEK:

Német Árpád
Özvegyi Feri
Cserépy Zoli
Buzay Karcsi
Kunovits Robi
Rákóczi "Tibike"
Gönczy Attila
Németh Laci

 

AZ MMÉSE TÖRTÉNETE AZ EZREDFORDULÓIG

A Mérnökegyesület újraszületése után ismét rendszeressé váltak az összejövetelek, általában havonta egyszer. A rendezvények egy darabig a MIGROS klubházában, a General Guisan Quai-n egy öreg villában lettek megrendezve. Itt került sor az első mérnökbálra is. Időnként a Bahnhof Enge Restaurant egyik termét is használták összejövetelek céljára. A szakmai előadásokat kultúrális témájú összejövetelek (irodalmi esték, élménybeszámolók) egészítették ki. Közkedvelt társadalmi eseménynek számított az évenként, a nyári szünidő után rendezett hajó-buli. A Mérnökegyesület tevékenyen részt vállalt a svájci magyar egyesületi életben is: tagja lett a Svájci Magyar Egyesületek Szövetségének (SMESZ), részt vállalt a a svájci magyarok karitativ akcióiban és támogatta a menekültként Svájcba érkező kollégákat.

Ebben az időben fontos szerepet játszott az ismét aktiv Mérnökegyesület, mert alkalmat nyújtott a magyar nyelv ápolására is. Az egyesület tagszáma megnövekedett és a fiatalabbak egy része bekapcsolódott a vezetőség munkájába. Hogy az őrségváltásnak ez a része hogyan játszódott le, arról sem rendelkezünk pontosabb adatokkal. Viszont örvendetes módon az egyesület eredményesen folytatta működését. Egy korábbi eseménynaptár adatai szerint a Mérnökegyesület 1984 és 1995 között 76 alkalommal tartott összejövetelt. Az összejövetelek 50 %-a volt szakmai jellegű.

Egyesületünk szervezeti életében 1993-ban változás történt. Az alapszabály módosítása következtében az egyesület neve a továbbiakban Magyar Mérnökök és Építészek Svájci Egyesülete (MMÉSE) lett. Az ebből az időből származó alapszabályok a mai napig érvényben vannak és a Mérnökegyesület szórólapjának szerves részét képezik (lásd ott).

 

MMESE 2000-TŐL NAPJAINKIG (2013)

A magyarországi politikai változások (1989) után a Mérnökegyesület továbbra is az alapszabályokban meghatározott politikai semlegességét követve folytatta munkáját. Különösen a Magyar Tudományos Akadémiával folyt szoros együttműködés, ahonnan több nemzetközileg is elismert akadémikus és szakember vállalt Zürichben egyesületünknél előadást.

A 2000-es évek  elején több téren is jelentős változások történtek az egyesület vezetésében. Az 1956-os első gárdából többen végérvényesen visszaléptek (többek között Csonka Tamás és Pálffy Sándor) és halálesetek is tizedelték a tagságot. Különösen Hir-Borköles Gabi halála jelentett nagy veszteséget, aki szinte kezdettől fogva részt aktiv támogatta munkánkat és, mint titkár, eredményesen részt vállalt egyesületünk vezetésében. Időközben az egyesület a hagyományos, évente kiírt diplomamunka pályadíj meghirdetését beszüntette, miután a magyarországi egyetemeken az érdeklődés eziránt megszűnt. 2003-ban Ugron Gábor vette át az egyesület elnökségét. Vezetése alatt egyesületünk továbbra is nagy súlyt fektet arra, hogy előadásaink magas színvonala megmaradjon. További említésre méltó tevékenységeink közé tartozik egy kis-balatoni madármegfigyelő építésének kezdeményezése és támogatása, az 1956-os forradalom 50. évfordulójára felavatott emléktábla felállítása a zürichi ETH főépületében, valamint Sólyom László, volt magyar köztársasági elnök, és több svájci Bundesrat fogadása ennél az emléktáblánál. 2011-ben az egyesület tagja lett az ETH Alumni szervezetének és áttette előadásainak színhelyét az ETH Alumni Foyer-ba. Ugyancsak megjelent az egyesület honlapja a www.mmese.ch cím alatt. 2013 elején az egyesületnek 140 tagja volt. 2010 körül az egyesület átszervezése és a vezetőség „megfiatalítása“ többé-kevésbbé lezárult. A fiatalítással és átszervezéssel járó változások persze nem jelentik azt, hogy egyesületünk jövője biztosítva van. Egy örvendetes jelenség az, hogy az utolsó években az egyesület előadásain a fiatal tagok száma szemmel láthatóan megnövekedett. Ez valószínűleg arra vezethető vissza, hogy az 1989-es politikai fordulat után az Európai Unió keretében magyar fiataloknak is lehetőségük lett arra, hogy külföldi egyetemekre ösztöndíjakat kapjanak. Manapság több doktoráns is dolgozik úgy az ETH valamelyik karán, mint más svájci egyetemen. Az egyesület jövőjének szempontjából viszont ez a tény nem nyújt sok reményt arra, hogy egy pár év múlva megint egy újabb generáció sorakozzon fel a mai vezetői gárda mögött. Ezek a diákok legtöbbje – érthető okokból – csak ideiglenesen tartózkodik Svájcban és feladatuk befejezése után vagy visszatérnek Magyarországra, vagy esetleg egy újabb karrierlépcső vételére szánják el magukat egy másik egyetemen. Ennek tudatában és miután mindannyian öregszünk, tisztában kell lennünk azzal, hogy egyesületünk a mai formájában talán öt vagy tíz éven belül már esetleg nem lesz életképes.

Ennek az elkerülésére minden lehetőséget fel kell használni arra, hogy újabb tagokat, főleg a fiatalabb generációból, toborozzunk. A vezetőség egy fontos határozata volt, hogy a mérnökegyesület kapuit tudatosan feltárjuk olyanok számára is, akik nem egyetemet végzett mérnökök vagy műszaki szakemberek. Ugyancsak szeretnénk elérni, hogy élettársaknak és családtagoknak is alkalmat nyújtsunk előadásaink látogatására. Ezt a célt szolgálja a megnövekedett számú kultúrális, irodalmi vagy művészeti előadás is. Ezzel egy időben reméljük, hogy az új érdeklődők között lesznek olyan fiatalok is, akik közép- vagy hosszútávon Svájcban látják a jövőjüket és akik alkalom adtán érdeklődést fognak mutatni egyesületünk tevékenysége irányában.

Az idők folyamán sokan vállaltak valamilyen feladatot az egyesület vezetésében. Hogy csak egy pár nevet említsünk: Andráskay Ede, Buzay Károly, Csíki Miklós, Csonka Tamás, Gyarmathy György, Hajnos Miklós, Hír-Borköles Gabriella, Horváth Zoltán, Kostyál Sándor, Nagy Csaba, Oplatka Gábor, Pálos György, Pálffy Sándor, Tárnok Ferenc, Túri Nagy János, Török Győző, Stettner Gyula, Vadász Lajos, Zweifel-Thúri Ludmilla és még sokan mások, akik sok éven át tevékenyen résztvettek az egyesületi munkában. Mindannyiukat és minden más segítönket hálás köszönetünk illeti.

 

AZ EGYESÜLET KORÁBBI ELNÖKEI

A lista nem teljes. Kérjük,aki tud további adatokat, jutassa el hozzánk.

             ??          Pálffy Sándor, Prof.

1991-1993         Nagy Csaba

1993-1996         Zweifel-Thury Ludmilla

1996-1998         Kvatcskay Károly

1998-2002         Csonka Tamás

              ??

2004-2018         Ugron Gábor, Dr.