MMÉSE története napjainkig folyt:

A Mérnökegyesület újraszületése után ismét rendszeressé váltak az összejövetelek, általában havonta egyszer. A rendezvények egy darabig a MIGROS klubházában, a General Guisan Quai-n egy öreg villában lettek megrendezve. Itt került sor az első mérnökbálra is. Időnként a Bahnhof Enge Restaurant egyik termét is használták összejövetelek céljára. A szakmai előadásokat kultúrális témájú összejövetelek (irodalmi esték, élménybeszámolók) egészítették ki. Közkedvelt társadalmi eseménynek számított az évenként, a nyári szünidő után rendezett hajó-buli. A Mérnökegyesület tevékenyen részt vállalt a svájci magyar egyesületi életben is: tagja lett a Svájci Magyar Egyesületek Szövetségének (SMESZ), részt vállalt a a svájci magyarok karitativ akcióiban és támogatta a menekültként Svájcba érkező kollégákat.

Ebben az időben fontos szerepet játszott az ismét aktiv Mérnökegyesület, mert alkalmat nyújtott a magyar nyelv ápolására is. Az egyesület tagszáma megnövekedett és a fiatalabbak egy része bekapcsolódott a vezetőség munkájába. Hogy az őrségváltásnak ez a része hogyan játszódott le, arról sem rendelkezünk pontosabb adatokkal. Viszont örvendetes módon az egyesület eredményesen folytatta működését. Egy korábbi eseménynaptár adatai szerint a Mérnökegyesület 1984 és 1995 között 76 alkalommal tartott összejövetelt. Az összejövetelek 50 %-a volt szakmai jellegű.


Egyesületünk szervezeti életében 1993-ban változás történt. Az alapszabály módosítása következtében az egyesület neve a továbbiakban Magyar Mérnökök és Építészek Svájci Egyesülete (MMÉSE) lett. Az ebből az időből származó alapszabályok a mai napig érvényben vannak és a Mérnökegyesület szórólapjának szerves részét képezik (lásd ott).

MMESE 2000-től napjainkig (2013)

A magyarországi politikai változások (1989) után a Mérnökegyesület továbbra is az alapszabályokban meghatározott politikai semlegességét követve folytatta munkáját. Különösen a Magyar Tudományos Akadémiával folyt szoros együttműködés, ahonnan több nemzetközileg is elismert akadémikus és szakember vállalt Zürichben egyesületünknél előadást.

A 2000-es évek  elején több téren is jelentős változások történtek az egyesület vezetésében. Az 1956-os első gárdából többen végérvényesen visszaléptek (többek között Csonka Tamás és Pálffy Sándor) és halálesetek is tizedelték a tagságot. Különösen Hir-Borköles Gabi halála jelentett nagy veszteséget, aki szinte kezdettől fogva részt aktiv támogatta munkánkat és, mint titkár, eredményesen részt vállalt egyesületünk vezetésében. Időközben az egyesület a hagyományos, évente kiírt diplomamunka pályadíj meghirdetését beszüntette, miután a magyarországi egyetemeken az érdeklődés eziránt megszűnt.
 
2003-ban Ugron Gábor vette át az egyesület elnökségét. Vezetése alatt egyesületünk továbbra is nagy súlyt fektet arra, hogy előadásaink magas színvonala megmaradjon. További említésre méltó tevékenységeink közé tartozik egy kis-balatoni madármegfigyelő építésének kezdeményezése és támogatása, az 1956-os forradalom 50. évfordulójára felavatott emléktábla felállítása a zürichi ETH főépületében, valamint Sólyom László, volt magyar köztársasági elnök, és több svájci Bundesrat fogadása ennél az emléktáblánál. 2011-ben az egyesület tagja lett az ETH Alumni szervezetének és áttette előadásainak színhelyét az ETH Alumni Foyer-ba. Ugyancsak megjelent az egyesület honlapja a www.mmese.ch cím alatt. 2013 elején az egyesületnek 140 tagja volt.
 
2010 körül az egyesület átszervezése és a vezetőség „megfiatalítása“ többé-kevésbbé lezárult.
A fiatalítással és átszervezéssel járó változások persze nem jelentik azt, hogy egyesületünk jövője biztosítva van. Egy örvendetes jelenség az, hogy az utolsó években az egyesület előadásain a fiatal tagok száma szemmel láthatóan megnövekedett. Ez valószínűleg arra vezethető vissza, hogy az 1989-es politikai fordulat után az Európai Unió keretében magyar fiataloknak is lehetőségük lett arra, hogy külföldi egyetemekre ösztöndíjakat kapjanak. Manapság több doktoráns is dolgozik úgy az ETH valamelyik karán, mint más svájci egyetemen. Az egyesület jövőjének szempontjából viszont ez a tény nem nyújt sok reményt arra, hogy egy pár év múlva megint egy újabb generáció sorakozzon fel a mai vezetői gárda mögött. Ezek a diákok legtöbbje – érthető okokból – csak ideiglenesen tartózkodik Svájcban és feladatuk befejezése után vagy visszatérnek Magyarországra, vagy esetleg egy újabb karrierlépcső vételére szánják el magukat egy másik egyetemen. Ennek tudatában és miután mindannyian öregszünk, tisztában kell lennünk azzal, hogy egyesületünk a mai formájában talán öt vagy tíz éven belül már esetleg nem lesz életképes.

Ennek az elkerülésére minden lehetőséget fel kell használni arra, hogy újabb tagokat, főleg a fiatalabb generációból, toborozzunk. A vezetőség egy fontos határozata volt, hogy a mérnökegyesület kapuit tudatosan feltárjuk olyanok számára is, akik nem egyetemet végzett mérnökök vagy műszaki szakemberek. Ugyancsak szeretnénk elérni, hogy élettársaknak és családtagoknak is alkalmat nyújtsunk előadásaink látogatására. Ezt a célt szolgálja a megnövekedett számú kultúrális, irodalmi vagy művészeti előadás is. Ezzel egy időben reméljük, hogy az új érdeklődők között lesznek olyan fiatalok is, akik közép- vagy hosszútávon Svájcban látják a jövőjüket és akik alkalom adtán érdeklődést fognak mutatni egyesületünk tevékenysége irányában.

Az idők folyamán sokan vállaltak valamilyen feladatot az egyesület vezetésében. Hogy csak egy pár nevet említsünk: Andráskay Ede, Buzay Károly, Csíki Miklós, Csonka Tamás, Gyarmathy György, Hajnos Miklós, Hír-Borköles Gabriella, Horváth Zoltán, Kostyál Sándor, Nagy Csaba, Oplatka Gábor, Pálos György, Pálffy Sándor, Tárnok Ferenc, Túri Nagy János, Török Győző, Stettner Gyula, Vadász Lajos, Zweifel-Thúri Ludmilla és még sokan mások, akik sok éven át tevékenyen résztvettek az egyesületi munkában. Beszámolónk végén őket és mindenki mást, aki szintén segített, illeti hálás köszönetünk.


Design: © Ildiko Kägi - ATIKA Webdesign - 2008 - ikaegi@atika.ch || Webmaster: Zoltan Sarosi - zsarosi@gmail.com